A kémiai összetétel vizsgálata321 rozsdamentes acél tekercsa szabványoknak való megfelelés általában kémiai elemzést igényel. Íme néhány gyakran használt vizsgálati módszer:
1. Spektroszkópos elemzés
Alapelv: A röntgenfluoreszcencia (XRF) egy roncsolásmentes elemelemzési módszer. A mintát röntgensugárzásnak teszi ki, serkentve a mintán belüli elemek fluoreszcens emisszióját. A spektroszkópiai elemzés ezután meghatározza az elemtartalmat.
Alkalmazás: Az XRF gyorsan és pontosan képes felismerni a főbb ötvözőelemeket a rozsdamentes acélban, és összehasonlítja azokat a standard összetételekkel, hogy megállapítsa, a 321-es rozsdamentes acél kémiai összetétele megfelel-e a követelményeknek.
2. Spektroszkópikus ív módszer
Alapelv: A plazmaspektroszkópia magas hőmérsékletű plazmát használ a mintán belüli elemek gerjesztésére, aminek következtében meghatározott spektrumvonalakat bocsátanak ki, lehetővé téve az elem típusának és koncentrációjának meghatározását.
Alkalmazás: Ez a módszer nagy érzékenységet és pontosságot biztosít a rozsdamentes acélon belüli több elemhez, lehetővé téve a minta kémiai összetételének részletes elemzését.
3. Kémiai titrálás
Alapelv: A mintát feloldják és ismert koncentrációjú kémiai reagenssel reagáltatják. A titrálás során megfigyelt változások lehetővé teszik egy adott elem tartalmának meghatározását. Például a klorid, a foszfor és a kén gyakran titrálással határozható meg. Alkalmazás: Ez a módszer alkalmas rozsdamentes acél egyes elemeinek kimutatására, de viszonylag kényes kísérleti eljárásokat igényel.
4. Égési módszer
Alapelv: Ez a módszer magában foglalja a minta elégetését, amelynek során a benne lévő szén és kén oxigénnel reagál, és szén-dioxidot és kén-dioxidot termel. A szén- és kéntartalmat e gázok mennyiségének mérésével határozzuk meg.
Alkalmazás: Alkalmas rozsdamentes acél szén- és kéntartalmának kimutatására.
5. Kémiai oldás és kromatográfia
Alapelv: A rozsdamentes acél mintát megfelelő savban vagy oldószerben feloldjuk, és a kapott oldatot gázkromatográfiával vagy folyadékkromatográfiával elemzik a minta nyomelemtartalmának meghatározására.
Alkalmazás: Ez a módszer nagy pontosságú elemzést tesz lehetővé nyomelemek kimutatására rozsdamentes acélban.
6. Spektroszkópos emissziós módszer
Alapelv: A fémes elemek elemzésére spektroszkópiai emissziós fotométert használnak. A magas hőmérsékletű láng vagy elektromos ív gerjeszti a fémelemet, ami meghatározott spektrális hullámhosszakat bocsát ki. Az emisszió intenzitását fotométerrel mérik az elemtartalom meghatározására.
Alkalmazás: Általában rozsdamentes acél ötvözőelem-tartalmának meghatározására használják.
7. Mikroanalízis módszer
Alapelv: A pásztázó elektronmikroszkópia energiadiszperzív spektroszkópiával (EDS) kombinálva lehetővé teszi a rozsdamentes acél felületének nagy felbontású megfigyelését és a felületi elemek eloszlásának egyidejű kimutatását.
Alkalmazás: Alkalmas a rozsdamentes acél helyi összetételének és mikroszerkezetének elemzésére, különösen akkor, ha a minta felülete szennyeződéseket tartalmaz vagy jelentős változásokat mutat.
Teszt lépései:
A minta előkészítése: Gyűjtsük össze a mintát, és végezzük el a megfelelő feldolgozást szükség szerint.
A megfelelő vizsgálati módszer kiválasztása: Válassza ki a megfelelő elemzési módszert a vizsgált elem és a szükséges pontosság alapján.
Összehasonlító szabvány: Hasonlítsa össze a vizsgálati eredményeket a 321-es rozsdamentes acél kémiai összetételi szabványával. A GB/T 4237-2015 és más vonatkozó szabványok szerint a 321 rozsdamentes acél fő összetevői a következők: szén (C) tartalom ≤ 0,08%, kén (S) tartalom ≤ 0,03%, foszfor (P) tartalom ≤ 0,045%, króm (Cr) tartalom 17%, 2-1 )-17% titán (Ti) tartalom ≥ 5 × C%, a egyéb nyomelemek ellenőrzött.
Következtetés: A fenti kémiai elemzési módszerekkel pontosan meghatározható, hogy a kémiai összetétele321 rozsdamentes acél tekercsmegfelel a szabvány követelményeinek. Ezeket a módszereket általában laboratóriumban kell elvégezni, és szakembereknek kell kezelniük az eredmények pontosságának biztosítása érdekében.
